and someone step in my life...
Szabó Lőrinc - Titkos párbeszéd
S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
- Füst s láng bennem is együtt kavarog.
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!
Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy?
- Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák
!Mit mond majd az első tekinteted?
- Hogy eddig, csak hazudni mert neked.
Szegény fiú, féltél tőlem, ugye?
- Félelmes az isten igézete!Utad leszek tőle a föld fele.
- Az vagy, ígéret, minden gyönyöré!
Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ...
- Még a boldogság is rettenetes!
"iskolatáska és utókarácsony"
A Katica csoport szeptemberben nagycsoport lett, iskolába készülnek, ezért aztán a gyerekek motiválására az óvónénik kitaláltak egy ösztönzési rendszert. Az elképzelés az volt, hogy a megoldott feladatlapokért, egyebekért mindig jár egy katica és valahány katica után ajándékot kapnak. Csak a kivitelezés volt kérdéses, csúszott is a projekt rendesen szeptember óta.
Aztán januárban Szilvi óvónéni előállt az anyaggal, amiből az alapot képzelték és a segítségemet kérte. Másnapra készen voltam a vázlattal, aztán kerestek anyagot és kaptak egy csomagot, majd ők szabtak és pedig varrtam.
Felakasztás után nem fekszik ki tökéletesen, kicsit több helyen kellett volna tűznöm, de ekkora faliképben nincs gyakorlatom. Ennek ellenére nagyon tetszik és nagyon büszke vagyok rá.
Minden gyerkőc kapott egy virágot, aminek a közepe egy behúzott gomb – erre kerültek a jelek és a szirmokra, levelekre gyűjtik a katicákat gőzerővel. Blanka maga választotta ki az ő virágát. A kismadár a faágon pedig egy igazi őszapó.![]()
Készült aztán egy másik falikép is, mivel Hédi barátnőm beleszeretett Blanka adventi naptárjába. És mivel jó barátom és mindig számíthatok rájuk, megvarrtam nekik a miénk ikertestvérét. Gombok nem kerültek rá, mivel nem tudtam, hogy azzal együtt szeretné-e vagy csak a képet magát és mivel meglepetés volt, nem kérdezhettem meg. De ez pótolható lesz utólag is.![]()
Karácsony felé
Juhász Gyula - Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Ajkára hazafelé az úton Blankával az ünnep keresztény oldala is előkerült, valahogy így:
- És a Mikulás meg a Jézuska testvérek?
- Nem. A Mikulás az a Mikulás, aki Finnországban él, a Jézuska pedig Mária és József fia, aki már nem él, de akinek a születését ünnepeljük Karácsonykor.
- De nem, mert a Jézus Isten fia.
No komment... :) Végül is igaza van.
Xmas
Ananászos almalekvárt főzni
Mézeskalácsot sütni a barátnőkkel és a lányokkal
Meglepetést okozni családtagoknak, barátoknak, kollégáknak,
Személyre szabott kedves gondolatot választani társul az ajándékoknak
Gyertyát gyújtani esténként - olykor még a fürdőszobában is
Fenyőillatban aludni
Együtt lenni, együtt enni, együtt örülni
Csillogó szemeket és mosolygó arcokat látni...
Már kezdek ünnepi hangulatba kerülni :)
BOLDOG KARÁCSONYT!!!
Bécs, ahogy én láttam
Kisnyalka anno
Egy blogszünet margójára
Hogy mi is történt? Mondhatni visszatértem a papírhoz, aminek illata, tapintása és lelke van. :) Merthogy az új életünkből egyelőre hiányzik a számítógép - eltekintve attól a napi 8 órától, amit munkavégzés címén mellette töltök. És nem hiányzik. Ahogy a tévénézés sem, bár tévénk van - de főleg mesecsatorna miatt. Csak ti hiányoztok kedves blog író-olvasó barátok, akiktől kedvet, ihletet, erőt merít olykor az ember lánya.
De írok most is, csak másként, másnak, máshova. És olvasok mindenfélét. És kitalálunk csuda dolgokat Blankával: hétfőnként írunk, rajzolunk, "feladatlapozunk"; szerdán kézműveskedünk, csütörtökön játszunk, pénteken rendbe tesszük a lakást, hogy miénk legyen a hétvége. És készülünk a Karácsonyra is.
Szépül a lakásunk, szépül az életünk, talán szépül a lelkünk is egymás mellett. Ehhez persze sok odafigyelés kell; meglehet, olykor meg is kell küzdenünk érte.
A varrással még kissé hadilábon állok, de már elő-előkerül a varrógép és formálódnak fejemben a tervek. Bár Karácsonyra idén inkább konyhatündéres ajándékokkal készülök. :)
De azért történtek dolgok eddig is.
Az élet szép! Aki nem hiszi, járjon utána.
gyors helyzetjelentés
Mert a hosszúhoz most nincs kedvem.
Kedélyállapotom erős mélyrepülésbe kezdett ma egy valóban aprócska munkahelyi dolog miatt.
A hosszúhoz pedig amúgy is kellenének a képek Kisnyalka majorról és az ott készült "alkotásokról". Alkotások itthon, fényképező ott-hon, beszámoló hát még várat magára, de elégedetten konstatálhatom, hogy ha decemberig nem kerülök közelébe sem bármilyen kreatív eszköznek, akkor is elégedett lehetek egy heti alkotótáboros munkásságommal. :)
Leszámítva, hogy épp a befejezni vágyott házi áldásomat nem sikerült megtalálnom indulás előtt. Dehát végülis valamit csak kell hagyni a hosszú őszi-téli estékre...
kulcs
Ez egy nagyon off, nagyon nem alkotós bejegyzés rólam.
Színtiszta lelkizés egy örök optimista billentyűzetéből.
Van úgy, hogy változtatni kell, mert hiába várjuk, hogy történjen valami, annak a valaminek mi vagyunk a kezdete. Nincs de, nincs ha.
Nem könnyű felállni és azt mondani: másként akarok élni. Nem könnyű elengedni valakit, akit szeretünk, de tudjuk, mégsem nekünk rendelte a sors. Nem könnyű eljutni addig, amíg fejben és szívben is ugyanaz a válasz, a megoldás. Még nehezebb, ha e szerelem gyümölcse 5 éves.
Én most mégis új életet kezdek. A kulcs az én kezemben van. Már az új lakásom, az új életem kulcsa is. :)
És jobban érzem magam. Egyre inkább megint a régi önmagam vagyok, élvezem az életet, örülök kicsiny dolgoknak, nem veszekszem bagatell dolgokon a legkisebb királylánnyal, terveket szövögetek, ÉLEK. Elmondhatatlanul jó érzés. Ehhez nagyban hozzájárul persze, hogy a legkisebb királylány apukájával, életem nagy szerelmével béke van és barátság. Néha el is kell mosolyodjak rajta, mert olyan jól tudunk egymás mellett élni! És mégsem tudunk együtt élni... A sors furcsa fintora.
Hát ez történik most. Ezért (is) vagyok eltűnve, de csak átmenetileg. Egyetlen dolog fontos: jól vagyok, tényleg. Aki nem hiszi, járjon utána.
És addig is, amíg előkerülök valami alkotással (is) újra, hagyok itt egy verset.
Fodor Ákos: Szabadság
a legdrágábbat, a legkedvesebbet,
az egyetlent, mi valóban Egyetlen:
indulás előtt léggömböd kosarában
találod. És mindig, hajszál-
pontosan ennyi, sőt: ez
a túlsúly.
Választhatsz:
szerdán
"a rakodópart alsó kövén ültem, s néztem hogy úszik el a dinnyehéj..."
Valójában a Nemzeti Múzeum egyik lépcsőjén ültem, de az érzés hasonló lehetett. Ha belegondolok, még sosem voltam a Nemzeti Múzeumban, csak terveztem. (Vannak múzeum ügyi elmaradásaim...) Egész más volt onnan szemlélni a várost. Kicsit olyannak tűnt Budapest, mint Dublin egyik szeglete valahol a Grafton Street környékén. Vagy talán a Grafton Street olyan, mint a kis körút??? :D
Aztán felbukkant egy ilyen csodaszerkezet és olyan jó kedvre derített. Bár igazán lehetne wine bike, vagy akár mojito bike - Viola szerint.
kicsit késett nálunk idén a nyúl
De ez nem is volt akkora baj, mert én sem készültem el időben. :)
Az igazság az, hogy a tavaszi szünet rossz időzítése folytán pont Húsvétkor kaptam meg idei éves szabadságomat a családomtól, ami 3 egyedül töltött napot jelentett. A másik igazság az, hogy én élvezem az egyedüllétet ilyenkor, de nagyon. Így aztán - varrás helyett - olvastam, filmeket néztem, decoupage-oltam, aludtam, kutyát sétáltattam és élveztem kicsit a csendet.
Aztán last minute jelleggel, az ajándékozás előtti utolsó éjszaka megvarrtam ezeket a kulacs tartókat Blankának és legkedvesebb barátnőjének, Emmmának. (Szerencsére a hímzés része már hetekkel korábban elkészült.) Mindkettőre került egy-egy lógó az ovis jelükkel és a nevük kezdőbetűjével.
szerencsés ember vagyok
A barátaim -legyenek akár régiek vagy újak-, közeliek vagy kicsit távolabbiak, nagyszerű emberek. És ezt mostanában egyre jobban érzem. Remélem megérdemlem őket
Mindenesetre köszönöm nekik, hogy vannak és hogy mellettem állnak.
van-e jobb dolog a világon
mint amikor kislányunk fejét a karunkra hajtva, nyakunkat átölelve alszik el mellettünk?
elkészültek a mesetarisznyák
És köztük egy, ami igazán mesés. Emlékeztek rá? Igen, ő nagyravágyó feketerigó Lázár Ervin tollából. Nagyon szerettem, meg is keresem majd a könyvet anyuéknál. Addig pedig el lehet olvasni itt.
És a tavasz is megérkezett a kertünkbe:
"Egy jó szó" - játék Eszternél
Nem is tudom kinek a blogján keresztül jutottam el Eszterhez, akinél még sosem jártam, de talán nem is ez a fontos, csak az, hogy odataláltam. És rögtön kincset is leltem, ezt a játékot:
"A játék lényege, hogy aki úgy érzi, hogy van olyan blogtársa akinek szívesen mondana "egy jó szót", illetve mondatot, mert valamiért megkedvelte őt, írja meg ezt neki a blogjában kommentként hivatkozva az "Egy jó szó" játékra!
BENSŐ BESZÉD
EGY ALEXANDRIAI KÁVÉHÁZ TERASZÁN
Kiáltsd utána, vagy súgd a fülébe
annak, ki távozik (vagy csupán távolodik)
útra készül, vagy haldoklik - mindenképpen
kiáltsd ki, vagy suttogd el: csak egyetlen jó tettét.
Egyetlen jó tette ugyan kinek ne volna?
Helyénvaló, mindenek felett helyénvaló így tenned:
nem, mint ha kikre tartozik, mint ha kiket érint,
nem tudnák - ám ő, éppen ő, az Ismeretlentől
nyűgözve és remegve, mégis boldogan ocsúdhat, hallván;
és beléfogódzhat az elszakadás pillanatának
szédítő szakadéka fölé kilépve; beleburkolódzhat
az elszakadás mozdulatának dermesztő fagyától ütve
- - a többi úgyis: csönd.
Kiáltsd, vagy suttogd:
egyetlen jó tettét ajándékozd a Nincstelennek, rémült Elindulónak.
Erre persze készülni kell. Meg kell keresni s e l ö l t a r t a n i
kiről s kiről - legalább egy - ilyen történetet.
- Ez még időtöltésnek sem érdektelen.
mesék és madarak
Colette és kis csapata nemrég a Meseházban, azaz a Meseterápiás Központban jártak. Nem mentek üres kézzel és nem jöttek új ötletet nélkülözve. Így született a felhívás, hogy:
KÉSZÍTSÜNK TARISZNYÁKAT A KIS MESEVÁNDOROKNAK!
A tarisznyák elkészítésének határideje május 31.
A kész tarisznyákat Gabihoz (Kör-Kötő-Kör) vagy Colette-hez kellene eljuttatni.
A tarisznya kész mérete lehajtott fedéllel kb. 15x20 cm.
További részletek Colettnél.
Nagymamámtól 2 doboznyi hímzőfonallal együtt szép előrajzolt nyers vásznakat is örököltem, amik valami virágos mintával vannak rajzolva. Mivel a minták nem az én világom és ez a fajta hímzés sem, a felhívást olvasva rögtön jött az ötlet: "mesetarisznyásítom" őket - lesz amit a színén, lesz amit a visszáján.
jelentem, jön a tavasz!
Tegnap ugyanis egész délután hideg vizet kívántam és ittam, mint aki napok óta szomjazik. Pedig november óta szinte rá sem tudtam nézni a meleg teán kívül bármi másra.
Hát én készen állok a fogadására. Jöhet, nem bánom. :D
nos...
ha nem tudnám miért érdemes ott dolgoznom, ahol dolgozom, akkor most leírom:
- megvilágosodtam, hogy a fondü készlet égőjébe úgynevezett égőpasztát kell tenni, hogy egyáltalán égjen
- már tudom, hogy a wc szó jelentése: water closed
- nem utolsó sorban pedig megismertem 2 nagyszerű lányzót (na jó, egyik sem gyerek, nálunk nincs gyermek munka :D), akik nemcsak jó fejek, de még alkotnak is - ki-ki a saját műfajában
Szóval akárhogy is lesz, már nem dolgoztam itt hiába. :) Köszönöm nektek lányok, hatalmas virtuális ölelés nektek.
hol is tartottam?
Most komolyan meg kellett néznem először, mit is követtem el utoljára itt a blogon. :) Kicsit sűrű ez a hét, pedig Blanka nincs is itthon - vagy talán épp ezért. Úgy véltem, nem kellően gyógyult még, de legalábbis nem árthat neki még 1 hét regenerálódás, így a hétvégét együtt töltöttük, aztán vasárnap délután áthelyeztük a székhelyét nagymamáékhoz.
Előtte viszont még elvittem szombaton a babavarrós topik találkozónkra, ami a vírusokra való tekintettel elég szűk körű, ámde nagyon jó hangulatú volt és nagyon jól éreztem magam, a régiek mellett pedig most megismerhettem Amarantát, Berthét és Zöldtengerszemet.
A többi elkészült kép itt van. Az ajándékom, ez a Tilda alapötletes zsebes tároló már a tavaszi hangulatkeltés kedvéért készült és végül Stiginél landolt. Mi pedig Kaoka ajándékait kaptuk Blankával: patchwork mintakönyvet (amivel már én is többször szemeztem, de mindig lebeszéltem magam róla, mondván én úgysem fogom ezt soha... de talán mégis...), egy kötött-horgolt-varrott babát, aminek én az arc és hajmegoldásába vagyok teljesen szerelmes, Blanka pedig a kötött színes "ruháját" dícsérte elismerően. És csokit is kaptunk. A babát pedig beültettem a többiek társaságába az ablakba - majd le is fotózom, de addig megismerkedhettek vele itt.
Végül pedig egy találós kérdés: milyen hónapban készült ez a kép?
Nem, nem télen. Bizony, bizony tegnap esett a hó. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Mára aztán elolvadt, minta sosem lett volna, de mégis most már én is a tavaszt várom. És hát igen, ő az a bizonyos kicsit elrontott és úgy maradt táska, aminek a szépsége, hogy borotvahabos technikával festettem még tavaly Ménfőcsanakon Colettenél és tölgyfalevelek vannak "belefoglalva". Nem is tudom mi a jó szó rá? Nekem nagyon tetszik, de nekem már van egy - ugyebár. Amúgy pedig lenvászon.
Tetszik valakinek? Esetleg lehet érte jelentkezni, ugyanis gazdátlan. :)
És a héten, amellett, hogy megnéztem egy dvd-t, tegnap még moziban is voltam. Lassan túlteljesítem az éves átlagot mozifilmekből és még csak március eleje van. :D A király beszédét néztük meg kedvenc szomszédasszonyommal. Nagyszerű film, sírtam is, nevettem is és a hosszúsága ellenére egyetlen egyszer sem gondoltam azt, hogy "mikor történik már valami". Igazán jó film. És nemcsak Colin Firth miatt. :)
lendület
Blanka meggyógyult, én pedig ez idő alatt új erőre kaptam és nagy lendülettel elkészült 2 hét alatt a jelmeze, három madáretetős ablakban fityegő, egy baba és egy szaladgálós táska, amiről utólag kiderült, hogy elszúrtam. :( Kimaradt a szabásnál 2 rész és csak most vettem észre, mikor készre varrtam - úgy marad. Mert 2 zsebe így is van és szép is, csak eredetileg ez 4 zsebes lenne...
A babát imádom, egyedül a fejmegoldása, azaz a fej és nyak összeillesztése nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Ez részben azért van, mert ritkán varrok olyan babát, aminek külön van szabva a feje, de ő ilyen. Ezért - az influenza szezonra való tekintettel kapott egy sálat a nyakába.
De beszéljenek helyettem a képek:
És alkotott a héten Blanka is a textil filccel, nekem pedig megérkezett Méhikétől a PIF ajándékom - némi, már elfogyasztott csokival kiegészítve. :) Köszönöm.

